Van az úgy, hogy az ember nem kap engedélyt valaminek a működtetésére. Ennek ellenére működteti. Felszólítják, hogy hagyja abba, állapodjanak meg. Füle botját sem mozdítja. Folytatja az engedély nélküli tevékenységet. Megint felszólítják. És ez így megy sokáig. Akkor az ember, ha érzi a végső kétségbeesés erőteljes közeledését, mindent elkövet, hogy ne tegyék ki. Például őszinte tekintettel és búgó hanggal sugallja: ő bizony jóhiszemű, megállapodna, de nem jó neki, amit kínálnak, így sajnos nem áll szándékában semmiféle hivatalos szerződést aláírni. De azért ráadásképpen nem szervez az engedély nélkül üzemeltetett helyen anarchista pancserpuccsot a legnagyobb kormánypárt székházának elfoglalására. Nem vicceskedi el a kerületi önkormányzat kereskedelmi osztálya ellenőreinek azt a tényt, hogy engedély nélkül árul alkoholt. A duma jó (baráti társaság, becsületkassza, adománydoboz ezért nincs számla), csak ebben a szorult helyzetben inkább vérlázító.

Mert az ember nem hiszi, hogy mindent megtehet. Főleg nem úgy, hogy az utcában lévő többi vendéglátós lehetőségeihez mérten igyekszik jogszabályi keretek között, a szerződéseket betartva működni, bérleti díjat fizetni és nem származásával kérkedni.

Mert nem Schönberger Ádámok, akik szorult helyzetükben – mint valami utolsó mentsvár – zsidóságukra hivatkoznak. Meg hogy ez Sirály-bezárás nem más, mint „a gaz hatalom bosszúja, a Lendvai utcai pancserpuccsért” (amit itt szerveztek, de ez most mindegy). Hát nem. Sem a főpolgármester, sem a terézvárosi polgármester nem érdeklődik senki származása iránt. Döntéseiket jogszabályok, szerződések, hatósági döntések alapján hozzák meg. És ebben nem befolyásolja őket, hogy ki zsidó, cigány, rác, tót, román, ruszin, szerb, magyar, vagy éppenséggel muszlim, pravoszláv, görög katolikus, evangélikus, protestáns. Mert nem kirekesztőek, nem faji alapon mérlegelnek, minden vallást és egyházi ünnepet tiszteletben tartanak. Ellentétben Ádámkával.

Tarlós és Hassay tisztelik a pészachot éppen úgy, mint a húsvétot, de nem hajolhatnak meg az önmagát hangzatos ajvékolással előtérbe toló Marom-arcú schönbergerek előtt. Mert miért is legyen a Sirály a kivétel? Ezért?

Nem. Nem lehet. Nem egyenlőbbek senkinél. Csináltak maguknak egy hacacárés ingyenreklámot és világgá kürtölték, hogy ez egy zsidó szórakozóhely, és aki ellene pisszen (szabályok, szerződések, hatósági vizsgálatok ide-oda), az szemét antiszemita.

Csak ez a Marom-arcú hülyegyerek éppen azt felejti el: ezzel a legtöbbet a hazai, tisztességes zsidóságnak árt. 

Akikért állítólag küzd. Persze, csak ha nem megélhetési zsidó a mélyen tisztelt Adósberger, nem egy hoppmester, aki megrendelésre gerjeszti az antiszemitizmust, hogy tessék, minket hogy bántanak. Aki arcával ütlegeli a rendőrtonfát, hogy „na, tessék”.

Szóval: szerződni, fizetni, dolgozni, pénzt keresni – és nem származás mögé bújni.

De a helyzet fonákságára mi sem jellemzőbb, mint hogy az előremenekülés, a preventív támadás célt érhet. Ha Tarlós és Hassay ragaszkodnak az elvekhez és bezáratják az engedély nélküli szórakozóhelyet, akkor antiszemiták. Ha figyelembe veszik a vallási alapú kérést a széder estre, akkor a szélsőjobb szemében zsidóbérencek. Ráadásul precedenst teremtenek, mert jön majd a jóm kippur, meg a hanuka is. És mindig lesz egy szórakozóhely, amely nem szerződik, vagy nem fizet bérleti díjat…

Mire ideértem jött a hír: "Az ünnepekig haladékot kapott a Sirály."

A kérdés pedig örökre megmarad: miért is???

Frissítés!

Zajlik az élet menete. Egy lelkes amatőr fotós küldte el délutáni képeit a Sandacicának a Sirályról még aktuálisabbá téve a kérdést: hol nincs demokrácia? Az engedély nélküli maradásra a Takarodj! az adekvát válasz? Miért nem lehet érvényt szerezni a jognak és a hatósági akaratnak?

Miért? Miért? Miért?