Sandacica

Lassan már sajnálni kell szegény sirályosokat, mert egészen egyszerűen nem tudnak hol megszabadulni guanójuktól. Zajosan ugyan, de csak eljöttek a jogszerűtlenül bitorolt Király utcai épületből. Az index.hu olyan részletesen tudósított róla, mintha Obama látogatott volna Tiszaújvárosba, de ez legyen a szerkesztők ízlése és baja. A politikusok, polgármesterek baja viszont az, hogy ami az egyiknek – Terézváros – jó, az a másiknak – Józsefváros – kevésbé. Igaz ugyan, hogy mindkét városvezető (Hassay Zsófia és Kocsis Máté) úgy került a Sirály-kavalkádba, mint Pilátus a krédóba, de úgyis minden a fejükre hullik vissza. Ez a sirályosok – és a mögöttük állók – logikája, ez ellen ép elmével, jogkövető magatartással és tisztességgel nem lehet tenni semmit.

Vagy felveszik a kesztyűt, vagy nem.

A mai hírt már egy hete felvezették, hogy az új telephelynek kiszemelt, Vas utcai Roham Bár bérleti jogviszonya (minő meglepő: tartozások miatt…) megszűnt, így aztán fel is út, meg le is. Jujj! A WJC befejezte budapesti kongresszusát (amiből a pórnép csak a dugókat érzékelte), pedig az alatt kellett volna siránkozni, de veszettül.

Nem tették.

Az épület tulajdonosa meg azt mondta a rohamosoknak, hogy tessék fizetni. És itt jön a bukfenc: a Sirályosok  felajánlották, hogy kifizetik a Roham Bár tartozását (emlékezzünk, a Király utcában nem igazán akaródzott nekik perkálni – jut eszembe, vajon befizették-e a terézvárosi hatóság által rájuk kirótt 300+600 ezer forintos büntetést?).

És ezt, kellőképpen butuska módon, még nyilvánosságra is hozzák.

„Azonnal felkerestük az ingatlan magántulajdonosát, akitől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Roham Bárt üzemeltető cég által felhalmozott tartozások miatt felmondták a bérleti szerződést. Az üzemeltető cég állítása szerint április 29-én szóban megállapodtak a tulajdonossal a tartozások rendezéséről és a hely további zavartalan működtetéséről, majd néhány nap múlva meggondolta magát. Holott a Marom Klub Egyesület megállapodást kötött a Roham bár bérlőivel – amely érvényes szerződéssel rendelkezett –, hogy üzletrészt vesz és kifizeti az anyagi gondokkal küszködő hely tartozásait” – írják a sirályosok a Facebookon. „A tulajdonos ennek ellenére mégis bezárta a helyet, ráadásul megrongálták a  dekorációinkat, plakátjainkat, bútorainkat.”

Azért abban egészen biztos vagyok, hogy az épülettulajdonos sokáig nem lesz célkeresztben. Sokkal inkább a józsefvárosi polgármester, akinek ugyan magántulajdoni vitákkal sok dolga nincs (elvileg), de majd kierőszakolják. És nem is a polgármesterség lesz itt a probléma, hanem az, hogy jelen pillanatban ő a nagyobbik kormánypárt kommunikációs igazgatója.

És a sok megvezetett könnyű drog- és transzvesztita-rajongó kissirály 

nem veszi észre, hogy egy nagypolitikai játszmában használják eszközként.

Sirály-Bajnai versus Fidesz. Az egész erről szól és nem a letépkedett plakátokról. Vajon a lelkes költöztetők mikor jönnek erre rá? Vagy a Marom is politikai „kámingáutól” majd, mint a Ha-Ha?

S mindezt május kilencedikén, a győzelem napján.

Csúnya vereség, na.

Palócföldön, Hollókőtől 16 kilométerre levedlették a népviseletet. Legalábbis verbálisan, mint fotóm mutatja:

De Szécsényben más is deja vu érzést kelt a köz iránt érdeklődőben, szinte a 2006-os választásokon érzi magát:

Ez már csak azért is érdekes, mert ide s tova több mint 2 éve megszűnt az MDF…..

De Szécsényben egyértelműsítették azt is, hogy az MSZP-vel nem kell hosszú távon számolni:

Jött a rőfös és itt a rövidáru.

Úgy tűnik a májusban Budapesten tartandó zsidó világkongresszusig a Király utcai Sirály ügye lesz a folyamatos téma. És szép lassan ki fog derülni, hogy miért is egyenlőbbek ők az egyenlőknél.

Csak. Mert. Mások. És nekik. Mindent. Szabad/lehet/kell.

Most éppen az egykor szebb napokat látott HVG, majd 

temérdek összekacsintással, a téma felszínen tartásával az egykori Szabad Nép, mostanság Népszabadság (köznyelven: Népbaszattság) sajtóorgazmusok sírnak-rínak szerencsétlen önkénteseken, akiket csakis, de csakis azért bánt a főváros, de leginkább az a gaz fideszes Terézváros, mert ők egy zsidó kulturális tér – pészachhal, széderrel, mindennel.

Magyarul: a hatóság, ha hatóságként akar viselkedni, akkor antiszemita.

Magyarul: az önkormányzat (fővárosi, terézvárosi), ha az adófizetők pénzéből törekszik az esélyegyenlőség és a tisztességes kereskedelmi szemlélet fenntartására, akkor antiszemita.

Magyarul: aki szájára veszi ezt a kulturális teret, a

z mind-mind antiszemita.

A HVG-ben Rádi Antónia izzó gyűlölettel és undorral igyekszik politikát csinálni egy hatósági (jogszerű) intézkedésből. A Népbaszattságban Nyusztay Máté erőltetten csúsztat a minél nagyobb felháborodás kiváltásának érdekében, mondván szegény Marom-arcúakat 900 ezer forintra (amúgy jogosan) büntette a kerületi hatóság.

Majdnem egymillió píz!

Jaj, szegény önkéntesek, jaj, szegény áldozatok (ahogy őket Németországban nevezik…) ajvékolhatna a szerzővel együtt az Olvasó, mert az MSZP alapítványának résztulajdonában álló lap szerzője elfelejti megemlíteni: ez a 900 bizony két részletből állt össze. Először 300 ezer, majd egy második ellenőrzésen (miután a kis szedrek mindent úgy folytattak, ahogy hatóságilag szabálytalan volt) 600 ezer. Azért nem mindegy. Ugyanis éppen a lényeg sikkad el: folytatólagosan követtek el szabálysértést.

De ez a ballib csodacsapatnak nem számít. Az ő rezsim- meg korszakváltó agyukban csak egy dolog lebeg: 

nekik mindent lehet. Mindent. Törvény, hatóság, 

főpolgármester, polgármester, környékbéli lakosok komfortérzete, véleménye nem számít. Mindegy is az, ha 

egy csecsemő már 2 hónapos korában a Sirály speciális guanójától, a vicces cigik illatától bódultan alszik el.

De korszakváltás, az kell.

Valóban. Az Ő, Marom-korszakuk váltása. Egy élhetőbb Király utcáért.

Sanda gyanúm, hogy hallunk még a Sirály guanóiról pészach után is. Már csak azért, mert 2014 a Holokauszt éve lesz kis hazánkban – és kell nekik a antiszemita szellemi tüzelőanyag.

Van az úgy, hogy az ember nem kap engedélyt valaminek a működtetésére. Ennek ellenére működteti. Felszólítják, hogy hagyja abba, állapodjanak meg. Füle botját sem mozdítja. Folytatja az engedély nélküli tevékenységet. Megint felszólítják. És ez így megy sokáig. Akkor az ember, ha érzi a végső kétségbeesés erőteljes közeledését, mindent elkövet, hogy ne tegyék ki. Például őszinte tekintettel és búgó hanggal sugallja: ő bizony jóhiszemű, megállapodna, de nem jó neki, amit kínálnak, így sajnos nem áll szándékában semmiféle hivatalos szerződést aláírni. De azért ráadásképpen nem szervez az engedély nélkül üzemeltetett helyen anarchista pancserpuccsot a legnagyobb kormánypárt székházának elfoglalására. Nem vicceskedi el a kerületi önkormányzat kereskedelmi osztálya ellenőreinek azt a tényt, hogy engedély nélkül árul alkoholt. A duma jó (baráti társaság, becsületkassza, adománydoboz ezért nincs számla), csak ebben a szorult helyzetben inkább vérlázító.

Mert az ember nem hiszi, hogy mindent megtehet. Főleg nem úgy, hogy az utcában lévő többi vendéglátós lehetőségeihez mérten igyekszik jogszabályi keretek között, a szerződéseket betartva működni, bérleti díjat fizetni és nem származásával kérkedni.

Mert nem Schönberger Ádámok, akik szorult helyzetükben – mint valami utolsó mentsvár – zsidóságukra hivatkoznak. Meg hogy ez Sirály-bezárás nem más, mint „a gaz hatalom bosszúja, a Lendvai utcai pancserpuccsért” (amit itt szerveztek, de ez most mindegy). Hát nem. Sem a főpolgármester, sem a terézvárosi polgármester nem érdeklődik senki származása iránt. Döntéseiket jogszabályok, szerződések, hatósági döntések alapján hozzák meg. És ebben nem befolyásolja őket, hogy ki zsidó, cigány, rác, tót, román, ruszin, szerb, magyar, vagy éppenséggel muszlim, pravoszláv, görög katolikus, evangélikus, protestáns. Mert nem kirekesztőek, nem faji alapon mérlegelnek, minden vallást és egyházi ünnepet tiszteletben tartanak. Ellentétben Ádámkával.

Tarlós és Hassay tisztelik a pészachot éppen úgy, mint a húsvétot, de nem hajolhatnak meg az önmagát hangzatos ajvékolással előtérbe toló Marom-arcú schönbergerek előtt. Mert miért is legyen a Sirály a kivétel? Ezért?

Nem. Nem lehet. Nem egyenlőbbek senkinél. Csináltak maguknak egy hacacárés ingyenreklámot és világgá kürtölték, hogy ez egy zsidó szórakozóhely, és aki ellene pisszen (szabályok, szerződések, hatósági vizsgálatok ide-oda), az szemét antiszemita.

Csak ez a Marom-arcú hülyegyerek éppen azt felejti el: ezzel a legtöbbet a hazai, tisztességes zsidóságnak árt. 

Akikért állítólag küzd. Persze, csak ha nem megélhetési zsidó a mélyen tisztelt Adósberger, nem egy hoppmester, aki megrendelésre gerjeszti az antiszemitizmust, hogy tessék, minket hogy bántanak. Aki arcával ütlegeli a rendőrtonfát, hogy „na, tessék”.

Szóval: szerződni, fizetni, dolgozni, pénzt keresni – és nem származás mögé bújni.

De a helyzet fonákságára mi sem jellemzőbb, mint hogy az előremenekülés, a preventív támadás célt érhet. Ha Tarlós és Hassay ragaszkodnak az elvekhez és bezáratják az engedély nélküli szórakozóhelyet, akkor antiszemiták. Ha figyelembe veszik a vallási alapú kérést a széder estre, akkor a szélsőjobb szemében zsidóbérencek. Ráadásul precedenst teremtenek, mert jön majd a jóm kippur, meg a hanuka is. És mindig lesz egy szórakozóhely, amely nem szerződik, vagy nem fizet bérleti díjat…

Mire ideértem jött a hír: "Az ünnepekig haladékot kapott a Sirály."

A kérdés pedig örökre megmarad: miért is???

Frissítés!

Zajlik az élet menete. Egy lelkes amatőr fotós küldte el délutáni képeit a Sandacicának a Sirályról még aktuálisabbá téve a kérdést: hol nincs demokrácia? Az engedély nélküli maradásra a Takarodj! az adekvát válasz? Miért nem lehet érvényt szerezni a jognak és a hatósági akaratnak?

Miért? Miért? Miért?